-A következő 10 évben 800 millióval szaporodik bolygónk népessége, az ebből fakadó élelmiszerigények csak a termelés megkétszerezésével elégíthetők ki.

-Az elmúlt 100 évben 10-ről 50%-ra emelkedett a városlakók száma, akik nap mint nap kénytelenek elszenvedni a szmog, por és kén-dioxid káros hatását.

-A fenntartható és igazságos globális fejlődés érdekében 2050-re a gazdag országok energiafelhasználását 90%-kal kellene csökkenteni.

-A fejlett országokban évente átlagosan 2 tonna hulladékkibocsájtás jut minden lakosra.

-25 éven belül a világ lakosságának  fele számára gondot okozhat az ivóvíz beszerzése.

„Végveszélyben élünk ma. Az ember uralkodik a természeten, mielőtt megtanult volna uralkodni önmagán.”-mondta Albert Schweitzer lassan egy évszázaddal ezelőtt. S hogy történt-e előrelépés ezidő alatt? Közelebb kerültünk a végveszélyhez. Építő kezdeményezések, mozgalmak voltak és vannak, de a valódi változáshoz mindenkire szükség van.

Mit tehetünk, érdemes-e tennünk bármit is, amikor csak kis porszemnek érezzük magunkat az élet tengerében? Ha arra gondolunk, hogy minden vallás, világmegváltó, vagy olykor sajnos romboló eszme, filozófia, mely végighullámzott Földünk társadalmán egy-egy embertől, vagy kisebb csoporttól indult hódító útjára, akkor a válasz, hogy bármi lehetséges! Húzzuk ki a fejünket a homokból, és nézzünk mire építhetünk! Átlagpolgárként elméletben valamennyien tisztában vagyunk bolygónk, környezetünk helyzetével. Ez alapján képesek vagyunk felmérni, hogy saját életvitelünket milyen változtatásokkal tehetjük környezetkímélőbbé, energiatakarékosabbá. Talán van egy-két barátunk, kollégánk, akiknek kedvet csinálhatunk, akikkel megoszthatjuk ötleteinket. S ami a legfontosabb, mindezt át kell adnunk gyermekeinknek. A világot csak egy másként gondolkodó, felelős magatartású, cselekedni képes generáció mentheti meg, ők pedig a most felnövekvő korosztály. Komoly felelőssége van tehát a mai szülőknek. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse, szokták mondani, tehát a feladat a kezünkben van. Ha a közeljövőben képesek vagyunk a felelősségre ébredő tudomány eredményeit az örökérvényű erkölcsi értékekkel ötvözni, elkerülhetjük az emberiség és természeti környezetünk pusztulását.

Szemétcsökkentés

A szemétcsökkentés a vásárlásnál kezdődik. A szupermarketekben gondolkodás nélkül szórják utánunk a nejlonzacskókat, melyeket a mohó vásárlók két kézzel tömnek a zsebükbe, mondván, jó lesz majd valamire. Eközben a tengerek és óceánok halrajai kerülgetik a vízben lebegő műanyagzacskók, pelenák, óvszerek tömegét, melyek lebomlási ideje több száz év. A tavalyi évben 133 milliárd 540millió 780 ezer műanyag zacskó került a vevők kezébe. Ez percenként 1 millió darab. Ugyanennyit dobunk el percenként. Évente több ezer bálna, hal, tengeri teknős és madár hal meg szatyrok által. Egy Normandiában partra vetődött bálnatetem gyomrában 800 kiló műanyag zacskót találtak. Ráadásul a műanyag lebomlás közben is mérgező anyagokat ad le a környezetébe. Azokban az országokban, ahol a kormány adót vetett ki a műanyag zacskókra, a felhasználás 90%-kal csökkent, ami jó hír, mert azt bizonyítja, van más út. Ha tehát bevásárolni kosárral, vagy vászontáskával indulunk, és a pénztárnál felajánlott helyett otthonról hozott, használt zacskókba pakolunk, akkor már tettünk a környezetünkért.

Kisebb a csomagolószemét, ha konzerv helyett üveges terméket, mirelit, vagy leginkább friss élelmiszert vásárolunk. Az idénynek megfelelő táplálkozásról már egyébként is tudjuk, hogy jobban megfelel szervezetünk aktuális igényeinek. A műanyag csomagolású termékek (tojástartó, túrótégely) helyett vásároljuk a papírt.

Ha távol tartjuk magunkat a bevásárlóközpontoktól, kevesebb feleslegesen ránksózott „akciós” terméket kell később a szemétbe szórnunk. Egyébként is hasznos lehet egy előre elkészített bevásárló lista.

Keressük a környezetbarát jelöléseket és a  Magyar Termék emblémákat a csomagoláson. Ez nemcsak a hazai ipart fejleszti, de a kevesebb utaztatás olcsóbb, és nem szennyezi a környezetet.

A hazánknál fejlettebb európai országokban már magától értetődően működik a nálunk most bevezetésre kerülő szelektív hulladékgyűjtés. Bár a rendszer még gyerekbetegségeit éli, tájékozódjunk a lakóhelyünk körüli lehetőségekről, és járuljunk hozzá, hogy minél hamarabb kiforrja magát itthon is. A kertes házban élők kevés energia ráfordítással, komposztáló építésével családon belül meg tudják oldani a szerves hulladék újrahasznosítását.

Táplálkozás

Arról, hogy az ember húsevőnek született-e vagy sem, vég nélküli vitát lehet folytatni, a mára kialakult húsfogyasztási szokásokat figyelembe véve teljesen feleslegesen, ugyanis kevés reális esély látszik az emberi faj vegetáriánussá válásának megvalósulására.

Azt azonban nem árt tudni, hogy 1 kiló marhahús előállításához 17 kiló gabonát és magvakat használnak fel. A folyamat során a kalória 96%-a, és a fehérje 90%- elvész. Az állatokkal megetetett gabona helyett emberi fogyasztásra alkalmas növényeket is lehetne termelni, ezáltal enyhíthetők lennének az emberiség élelmezési gondjai.

Ha a vegetáriánussá válást nem is, de a húsfogyasztás csökkentését mindenkinek érdemes célul kitűzni. Aki eddig majdnem minden főétkezéskor evett húst, az közérzetének drámai javulását tapasztalja, ha heti 1-3 alkalomra csökkenti húsfogyasztását. Sajnos a nagyüzemi állattartás velejárói, az állatoknak beadott hormonok, antibiotikumok és nem utolsó sorban az őket ért stressz mind bejutnak az emberi szervezetbe is. Akik jelentős mennyiségű húst és állati zsiradékot fogyasztanak, azok közül sokkal többen szenvednek túlsúlytól, szívbetegségektől, vagy emésztési problémáktól, mint növényevő társaik.  

A kérdésre, hogy vegetáriánusnak születtünk-e, nincs egyértelmű válasz, de kétségtelen, hogy  a húst hússal evés, és a mára elterjedt nagyüzemi állat neveldék sem a természeti, sem az erkölcsi törvényekkel nincsenek összhangban.

Minden háztartásban keletkezik fáradtolaj, ami csak nagyon lassan bomlik le, ezért jelentős veszélyt jelent az élővilág számára. Vízbe kerülve szétterül a felszínen, így megakadályozza az oxigénáramlást, súlyos károkat okozva a növény és állatvilágban. Semmiképpen ne öntsük a lefolyóba, a kertbe és ne is égessük el. A fáradtolaj speciális égetőkészülékben felhasználható energiatermelésre, anélkül, hogy a környezetet szennyezné. Az összegyűjtött fáradtolaj leadható töltőállomásokon, vagy az interneten találunk erre kijelölt helyeket.

A konyhában legtöbb olajat a rántott ételek elkészítéséhez használunk. Minimalizálhatjuk mindezt, ha a rántani való ételt 1-2 milliméter vastagon megolajozott tepsiben sütőben sütjük, félidőben megfordítva. Egészségünk számára is áldásos, ha nem szív magába sok olajat az étel.

Papír

Az erdőirtás csökkentése érdekében használjunk újrafeldolgozott papírtermékeket. Papírzsebkendőtől az iskolai füzetig szinte minden készül már újrahasznosított papírból is. Gyermekeink is tudatosabbá válnak, ha rászoktatjuk őket, hogy a környezetbarát füzetek használatával jót tesznek és egyediek is lesznek a Micimackó rajongók unalmas táborában.

A multinacionális cégek lelkiismeretlen, pazarló és agresszív üzletpolitikájáról árulkodnak a postaládákba begyömöszölt szórólapkötegek és reklámújságok, melyek rendszerint olvassatlanul landolnak a kukában. Ha összegyűjtjük őket az iskolai papírgyűjtésre, némiképp ellensúlyozhatjuk az arcátlan pazarlást.

Műszaki cikkek, veszélyes hulladékok

Mára szinte elképzelhetetlen, hogy régebben egy-egy varrógépet, konyhai eszközt több generáció használt. Miből élne ma a gyártó, ha 50 évig használnánk egy autót? Ki törődik azzal, hogy a néhány évente lecserélendő technikai berendezéseknek mi lesz a sorsa? Igyekezzünk elejét venni a nehezen megsemmisíthető szeméthegyek épülésének, vásároljunk tartós termékeket. Míg egy jó minőségű bőrcipő évekig kiszolgál minket, a gagyit évente kell cserélni. A megunt, vagy kinőtt ruhaneműket ajándékozzuk rászorulóknak.

A használt elemeket, akkumlátort, a lejárt szavatosságú gyógyszereket, festéket ne dobjuk a szemétbe, hanem adjuk le az erre megfelelő helyen. Egyes áruházakban átveszik a kidobásra ítélt műszaki cikkek is.

Otthon

Míg a városok területe az egész Föld 2%-át foglalja el, az emberiség fele ide tömörül, és a világon felhasznált energia 75%-a itt fogy el. A nagy népsűrűség, a zaj, az emberek közti interakció elviselhetetlen mennyisége, az események őrületes pörgése hozzájárul a városi ember agresszivításához, a gyakori idegrendszeri megbetegedésekhez. Belső lelki életre szinte nincs is lehetősége a városlakónak, érzelmi és gondolati élete felületes, beleérző-képessége alacsony, politikailag könnyen manipulálható. Bár a munkalehetőségek sokakat a nagyvárosokhoz láncolnak, elgondolkodtató, hogy a vidéken adódó közösségi élet, a tiszta levegő, egy saját kis konyhakert vajon nem járul-e hozzá nagyobb mértékben a testi-lelki egészséghez, anyagi és szellemi függetlenséghez, gyermekeink megfelelő fejlődéséhez mint a plázadzsungelek és az aszfaltmezők. Egyértelműen kimutatható, hogy a természetközelben élők között kevesebb beteg ember van.

Építkezésnél, vagy házátalakításnál mindenképpen érdemes hosszú távú célokat figyelembe venni. Az anyagválasztással, a jó szigeteléssel spórolhatunk a fűtésen, és nyáron sem kell az amúgy is egészségtelen légkondit használni. A Kádár-rendszer ostoba energiagazdálkodása felelőtlen pazarló magatartást alakított ki sokakban. Az egész télen 30°C-os lakás lakója arra kényszerült, hogy az utcát fűtse, az alacsony átalánydíjak nem tartották vissza attól, hogy 20 liter vizet kiengedjen egy fogmosás során. Remélhetőleg egyre inkább nemcsak pénztárcánk, de lelkiismeretünk is visszatart az efféle energiapazarlástól. Használjunk energiatakarékos kompakt fénycsöveket, és ne égessük feleslegesen a lámpát. Járjunk utána milyen megújuló energiaforrást tudunk alkalmazni lakóhelyünkön ( nap, szél, víz, vagy geotermikus energia ), és aknázzuk ki őket. Ez esetben érdemes eldicsekednünk, hogy milyen jól járunk, talán a szomszéd is megirigyeli tőlünk.

Közlekedés

A mai ember életében az autó sokszor több, mint közlekedési eszköz, egyesek számára státusszimbólum, mely függetlenséget, hatalmat jelent. Míg autók százai araszolnak a dugóban, a tömegközlekedésben folyamatos járatritkítás zajlik, mondván nincs elég utas.

Ha egy autóban többen ülnek, vidámabb a hangulat. Némi egyeztetéssel megoldható, hogy az egymáshoz közel lakó kollégák egy autóval járjanak be munkahelyükre, így nemcsak spórolnak, védik a környezetet, de jó indítása és levezetése lehet a napnak a beszélgetés.

Ha nem túlságosan szennyezett a levegő, a munkába járást kössük össze egy kis testmozgással, pattanjunk biciklire.

Szabadidő

Szervezzünk minél gyakrabban családi kirándulást, a lelkiismeret felkeltésére legjobb lehetőség a természet közvetlen megfigyelése. Közben megtaníthatjuk gyermekeinket, hogy hogyan tartsák tiszteletben más élőlények lakóhelyét, életét, és ha még egy kis szemetet is szedünk, akkor nemcsak a fejünk, de a környezetünk is tisztul. Azok a gyerekek, akik gyakran járnak túrákra, természetvédő táborokba, életre szóló, komplex erkölcsi nevelést kapnak. A testmozgás közben fejlődik a szépérzék, a műveltség, a közösségi szellem, és egész biztosan nyújt annyi élményt, mint egy külföldi, tengerparti út. Csatlakozva a Zöld Szív Mozgalomhoz, vagy a Cserkészekhez életre szóló, gyümölcsöző barátságokat alakíthatunk ki.

A tudomány, a technika mindig újabb és újabb dolgokkal rukkol elő, a fejlődés nem áll meg, de nem szabad, hogy mindez  a jövő generációjának, vagy egyes fajoknak a rovására történjen. A természet részei vagyunk, kölcsönös függőségi viszonyok rendszerében élünk. Életünk, természeti környezetünk ajándék, mellyel el kell tudnunk számolni unokáinknak. Fel kell ismernünk, hogy az ember sem különbbé, sem boldogabbá nem válik a fogyasztás által. A tudomány és a technika kiváló lehetőségek végtelen sorát tartogatja, de ha felelőtlenül élünk ezekkel, önmagunk ellen fordított fegyverré válhat mindez. Egyben biztosak lehetünk, a Föld megvédi önmagát. Nem büntetésről, vagy jutalomról van szó, egyszerűen csak következményekről.

Elődeink hatalmas tárgyi és szellemi értékeket hagytak ránk, hogy mi mit hagyunk utódainklra, az elsősorban etikai kérdés. Erkölcsi kihívás mindannyiunk számára, hogy sikerül-e a környezetvédő és értékvédő emberképet megalkotnunk a XXI. században. Nem néhány kiemelkedő egyéniség harcáról van szó, hanem mindannyiunk közös ügyéről, ahol a legkisebb tettnek is óriási jelentősége van. A sok apró, mindennapos cselekedet összessége adja a végeredményt. Mit számít egy ember, egy-egy apró tett? Mindent, hisz ezekből áll össze az egész. Egy autóból kihajított műanyagpohár tulajdonosa nyilván azt gondolja: „Mit számít az az egy pohár?” Már csak az országút mellett húzódó szeméthalmazt vesszük észre. Ugyanennyit jelent, ha nem dobjuk el, csak az a tett a mérleg másik serpenyőjébe kerül. A látványos felvonulásoknál, tüntetéseknél többet ér, ha kimegyünk az erdőbe szemetet szedni. Nem arról van szó, hogy megerőszakolva magunkat néhány hónap múlva megutáljuk a környezetvédelmet, ám ami nem esik túlzottan nehezünkre, azt építsük be életünkbe. Minden építő cselekedetre, ötletre szükség van, ezért kérjük a kedves Olvasót, hogy ha a fenti ötleteken kívül újakkal tud szolgálni, akkor a ……………emailcímen keresztül juttassa el hozzánk, hogy közkinccsé tehessük mindenki számára.

Blazsek Anita