Fennmaradt írásos emlékekből tudjuk, hogy az országokat, városokat tizedelő pestis, TBC és leprajárványok idején gyakran akadtak jótevők, akik Istentől eredő elhivatottsággal gyógyították a betegeket. S bár folyamatosan a szenvedők közt tartózkodtak, önmagukkal mit sem törődve fáradoztak, csodálatos módon mégsem betegedtek meg. Valamennyi ember közel azonos baktérium és víruskörnyezetben él, mégsem betegszik meg mindenki azonos módon.
Az orvostudomány is kezdi elismerni, hogy a vidám emberek könnyebben megbirkóznak a betegségekkel, mint a rossz kedélyűek.
Nukleáris sugárkatasztrófák során megfigyelték, hogy az adott területen tartózkodók közül nem szenved mindenki egyenlő mértékben fertőzést.
Szókratész már 2400 évvel ezelőtt kijelentette: „nem létezik lélektől független, csupán testi betegség”. Platón is felhívta már a figyelmet arra a problémára, hogy: „ A betegségek kezelésében a legnagyobb tévedés, hogy külön orvosok foglalkoznak a test, valamint a lélek bajával, holott e kettő nem választható el egymástól.” Mégis mind a mai napig külön vizsgáljuk, nemcsak a testet a lélektől, de az egyes testrészekkel is külön specialista foglalkozik. A pszichoszomatika létezését figyelmen kívül hagyva, netán kétségbe vonva pedig nehéz egészségről beszélni. Az egykor gyógyítással foglalkozó orvos papok még szem előtt tartották, hogy az egész-ség test és lélek kerek egész harmóniáját, kiegyensúlyozott működését jelenti. Bölcs anyanyelvünk számos szófordulata árulkodik a pszichoszomatika létezéséről: ha „nem bírja megemészteni” valaki a problémáját, jó eséllyel kap gyomorfekélyt. Sokaknak „felfordul a gyomra” a hazai politika eseményeket követve, sőt egyesektől „kiütést is kapunk”. A lelket érintő hatások általában fizikai reakciót idéznek elő: elsápadunk, elpirulunk, vagy egész testünkben reszketünk, olykor el is ájulunk egy sokkoló esemény hatására. Testünk folyamatosan üzeneteket küld, betegségeink, fizikai reakcióink által, melyeket, ha értelmezni tudunk, megértjük önmagunkat, és továbbfejlődve másokat is. Sokszor a betegséget egyfajta zavaró tényezőként tekintve igyekszünk mihamarabb megszüntetni, pedig ha figyelünk rá, bölcs tanácsokat kaphatunk helyes utunk megválasztását illetően, és hogy mely területen kéne emberileg fejlődnünk.
Ha lelki egyensúlyunk zavart szenved, az negatívan befolyásolja immunrendszerünket, és persze a fordítottja is igaz, a jókedv, az optimizmus, az elégedettség pozitív hatást gyakorol egész testünkre.
Jó és rossz lelki táplálékok-szellemi higiénia
Az egészségi állapotunkat befolyásoló tényezők általában személyes határainknál távolabbról erednek. A mára ugyan megszokottá vált, de természetesnek mégsem nevezhető nagyvárosi életforma alapvető feszültségforrás az ember számára. A tömegközlekedési eszközökön vívott harc, a dugóban való bosszankodás, a harsány reklámok, hirdetések, melyek jártunkban-keltünkben nem engedik pihenni szemünket és agyunkat, folyamatosan terhelik pszichénket, azon keresztül immunrendszerünket is. Nem beszélve a szennyezett levegőről és a piszkos városrészek lehangoló látványáról. Nemcsak hogy függetleníteni nem tudjuk magunkat egy túlzsúfolt, zajos, szmogos nagyváros feszült hangulatától, de kezelni sem a reánk gyakorolt hatást. Ezt bizonyítja az ilyen helyeken kimagasló arányú agresszió is. Ha választani kell a versenyképes fizetés és a szerényebb kereset között, ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében a belváros szennyezett levegőjű tömbház-rengetege és egy vidéki kertes ház van, akkor családunk testi-lelki egészségét mindenképpen ez utóbbi szolgálja.
A diszharmónia - uralja életünk bármely területét - nem támogatja védekező rendszerünket.
Az igényesen megválogatott tárgyi környezettel jóleső harmóniát teremthetünk magunk köré. Törekedjünk az egyszerű, természetes formákra, anyagokra. Attól, hogy úton-útfélen árulnak gumiklumpát, az még ízléstelen ócskaság marad, és nincs szükségünk rá. Mégis hányan megveszik!
Nagytakarítás után mindenki számára ismerős az elégedettség, béke érzése, ugyanakkor, akit folytonos káosz vesz körül, minden holmiját keresgélnie kell, az nemcsak kívülről kelt rendetlen benyomást, de lelkileg is zaklatott lehet. Az ember harmónia és rend iránti igényének tudatában, a hadseregben mindenkor szigorúan megkövetelték a katonák testének és ruhájának ápoltságát, mely feltétele a mentális erő fenntartásának. Ennek az ellenkezője is működik, a hadifoglyok testi-lelki ellenállásának letörése érdekében sok országban megvonják a tisztálkodás és testápolás lehetőségét. Egy sápadt, mocskos, borostás egyén kevésbé védekezik a fizikai és mentális stressz ellen.
A produktívan eltöltött szabadidő következményeként feltöltődünk, ami egészségünkre is jó hatással van. Tegyük le a távirányítót, és vegyünk kezünkbe esténként hangszert, könyvet, vagy családi társasjátékot. A minőségi szellemi táplálék immunrendszerre gyakorolt jótékony hatása kísérletileg is igazolt:
Egy vizsgálatban a szereplők nyálában található immunanyagok mennyiségét megmérve agresszív, háborús jeleneteket tartalmazó filmet nézett meg a csoport. A film hatására kimutatható volt az immunrendszer állapotának romlása. Majd ugyanezen alanyoknak egy Teréz anyáról szóló, léleképítő dokumentumfilmet is levetítettek. A tapasztalatok szerint annak ellenére, hogy nem mindenki tetszését nyerte el a film – sokan túlzásnak, hihetetlennek találták a látottakat – mindenkinél megfigyelhető volt az immunrendszer működésének javulása. Ebből kiindulva az ostoba, gagyi TV-műsorok, a primitív társasággal eltöltött idő nem szolgálja sem immunrendszerünket, sem szellemi fejlődésünket, míg az építő jellegű tevékenységek, művészetek, sportok, kreatív elfoglaltságok gyógyító hatásúak. Nem véletlen, hogy a gyógyászatban egyre gyakrabban alkalmaznak művészetterápiát más gyógymódok mellett.
A külső környezetünkben teremtett harmónia fél siker, ugyanilyen fontos, hogy belsőnkben is béke legyen. Egyszerű dolgokról van szó, mára talán közhelynek számít ezek hangoztatása, mégis, a megvalósítás közelébe csak keveseknek sikerült eljutni.
Hogyan teremthetünk belső békét? Mikor döntünk életünk nagy kérdéseiben helyesen, amikor valóban nem megalkuvásról, hanem minden szempontból előnyös útválasztásról van szó? Könyvek százai, meditációs csoportok, transztánc, önismereti tréningek, szekták… a civilizált világ számtalan lehetőséget kínál, igény is van rá. Gyanítom Pista bácsi egy-kétszáz éve egy fél pengőt nem adott volna azért, hogy megismerje önmagát. A mezőről hazafelé ballagva kaszával a vállán, hallgatva a rovarok és a madarak hangját „szemével távoli pontra fókuszálva” elmélázott. Nem gondolta azt, hogy meditál, mégis fizikailag kellemesen kimerült állapotban minden lehetősége megvolt a szellemi ellazulásra. Meg tudta beszélni önmagával az élet fontos kérdéseit, tisztába került saját vágyival, életcéljával. Ilyesmire lenne nekünk is szükségünk, de ha a tévéből ömlik a „hogyan élnek a sztárok” típusú burkoltan vágykeltő, ugyanakkor butító propaganda-show, az utcán nem tudunk hova fordulni, hogy ne kényszerüljünk még egy hirdetés elolvasására, az interneten folyton felugrik egy reklámablak, akkor nehezen születik meg a testi-lelki erő feltétele, a belső béke. Teremtsünk gyakran helyzeteket, amikor tehermentesítjük magunkat ezektől a hatásoktól.
Ha egész életünkben harcolunk, kritizálunk, intrikázunk, nem adjuk fel azt a tévedésünket, hogy mi tudjuk csak, mit hogyan kell tenni, ahelyett, hogy megértenénk a másik embert, akkor negatív érzelmeink által rengeteg energiát elpocsékolunk, mégpedig drága életerőnkből. Ha nem a közösségünket építjük, hanem folyton elhatárolódunk, vitában állunk és irigyen, mohón igyekszünk minél több anyagi javat kimarkolni csakis magunk számára, amit aztán meg is kell védeni a többiektől, akkor folyamatos diszharmóniát teremtünk magunk körül, mely életerőnket gyengíti. Ha hadban állunk a sorsunkkal, folyton olyasvalamit akarunk, ami nem nekünk van szánva, ahelyett, hogy megkeresnénk saját utunkat, és örülnénk annak, amink van, akkor nem fogjuk megtalálni belső békénket. Ha életünk tisztességtelen cselekedetek és önző döntések sorozata, akkor kénytelenek vagyunk azok terhét magunkkal cipelni, ami megint csak legyengít. Rossz döntéseinknél nem feltétlenül gonoszságból hozzuk, de ha nincs bennünk tudatos törekvés a helyes útra, akkor később szenvedhetünk a következményektől. Ezt a terhet le is tehetjük. Életünk egy magasabb erkölcsi norma felé irányítása, - függetlenül attól, hogy „milyen a világ!?” - az élet valódi örömeinek keresése, saját életcélunk és feladatunk megtalálása pozitív hajtóerő immunrendszerünk számára, ami elősegíti egészségünk megtalálását és megőrzését. S bár süvít irányába az ellenszél, a kereszténységnek célja, hogy segítse az embert ezen az üdvözítő úton. Ma sem elavult ötlet ezt a lehetőséget igénybe venni az élet útvesztőin.
Blazsek Anita
