Mint minden évben, idén novemberben is beindult a karácsonyi marketing úthenger. Az üzletek kirakatain feszülő „karácsonyi akció” óriás feliratok egymást túllicitálva versengenek figyelmünkért, elterelve azt az ünnep valódi értékéről. Az áruházak hosszabbított nyitvatartási idővel igyekeznek igényeinket kielégíteni. Ám a Szonda Ipsos kimutatása, mely szerint a lakosság 54%-a, ezen belül a nők 70%-a úgy érzi kellemetlen érzések társulnak számára a karácsonyi előkészületekhez, erősen megkérdőjelezi ezen „vásárlói igények” valódiságát.
Gyermekkorunk karácsonyairól valamennyien őrzünk szeretetteljes, meghitt képeket. Önfeledten átadtuk magunkat a várakozás izgalmának, az ünnep örömének. Úgy tűnik, valami elromlott út közben. Amióta önálló keresettel rendelkezünk, a felhőtlen öröm helyére reklámtáskák, áruhitelek és gyorskölcsönök furakodtak. Hazánkban az áruhitelek 20%-át karácsonykor veszik igénybe.
Miről szól a karácsony? A Megváltó megszületett az egyszerű kis betlehemi istálóban, fények, pompa nélkül. Belépve történelmünkbe egész életével a feltételektől mentes, vegytiszta szeretetre tanította az emberiséget példát mutatva valamennyi cselekedetével. A karácsony szellemisége és Jézus tanításai olyan általános emberi értékek alapjai, melyek nélkül nem léteznek igazi közösségek. Kevesen értették meg a tanítást. Végignézve kapcsolatainkon, bolygónk állapotán, azon, ahogyan természeti környezetünkkel, szeretteinkkel, vagy akár saját testünkkel bánunk, a szeretet, a megértés és a bölcsesség hiánya ordít mindenütt. Karácsony a fény születésének az ünnepe, amikor megállva a rohanásban, befelé és egymásra figyelve a mi szívünkben is újjászületik a szeretet. Napjainkban azonban, ha nem figyelünk oda tudatosan, erre a napra is ráteszi kapzsi kezét a költekezésre csábító fogyasztáscentrikus világ, és a szeretet ünnepét elsodorja a kereskedelem ünnepe. Minél nagyobb hiány tátong a szívünkben, annál könnyebben áldozataivá válunk a marketingnyomásnak, és már észre sem vesszük, hogy nincs az a plafonig érő karácsonyfa, tíz fogásos ünnepi vacsora, mobiltelefon, vagy házimozi rendszer, amely képes lenne betölteni az űrt. Olyannyira elfeledtük a kis betlehemi istállót, hogy ma már képesek vagyunk hitelt felvenni, mert az erőnkön felüli költekezés, plázáról plázára loholás lett az ünnep középpontja. Vajon ez az, amire legbelül vágyunk? Jó ez így nekünk, vagy csak a Tesco-nak, aki egy aranyvasárnapon egy átlagos vasárnapi bevételnél 70%-kal nagyobb összeget vág zsebre?
Hogyan törjünk ki bevett szokásaink ördögi köréből? Szebb lesz talán a karácsony ajándékok nélkül?
Nem az ajándékozással van baj. Maga Jézus is kapott ajándékokat a Napkeleti Bölcsektől, azonban ajándék és ajándék között nagy különbség van. Egy személyre szóló, meghitt tárgyat még sok-sok év múlva is őrzünk, s szeretettel gondolunk arra, akitől kaptuk, míg a ma csúcsmodellnek számító mobiltelefon holnap már szemétdombra való vacak. A legtöbb amit adhatunk, az egymásnak szentelt idő, és szeretetteljes figyelem, nemcsak karácsonykor, hanem egész évben. Ha a lakásdekoráció és a csomagolás hibátlan, de nem törődünk családunkkal, akkor jó dekoratőrök vagyunk, de nem értettük meg a szeretet lényegét. A forma csak akkor értékes, ha tartalommal van megtöltve. Hihetetlen, de karácsonykor 1/5-del több szemetet termelünk fejenként, ami
Ha sütés közben veszekszünk gyermekeinkkel, mert lábatlankodnak, ha ingerülten szólunk egymáshoz, vagy legyőz a lustaság és nem veszünk részt az előkészületekben, akkor nem értettük meg a karácsony lényegét. Idegesen, fáradtan, adóságokkal a nyakunkban nemigen születik szívünkben szeretet és melegség az év legszentebb éjszakáján.
Nem könnyű kivonni magunkat a külvilág hatása alól, de mi vagyunk azok, akik ezt a világot létrehoztuk és alakítjuk most is.
Díszítsük fel otthonunkat, süssünk-főzzünk, ajándékozzunk, de olyan mértékkel, ami örömet nyújt a magunk számára is, és szeretettel tudjuk elvégezni. Ezáltal mindaz, amit adunk örömmé tud válni szeretteink számára is.
Legkedvesebb karácsonyhoz fűződő élményem az otthonunkban advent idején működő családi mézeskalács-gyár. Ilyenkor néhány napon keresztül cukrászüzemmé változik a konyha, és a mézeskalács meleg fahéj illata árasztja el a házat. Karácsonyi dallamok szólnak a háttérben, olykor még énekelünk is, de főleg nagyokat beszélgetünk. Édesanyám gyúrja a tésztát, majd angyal, fenyő, csillag, harang formákat szaggat belőle, amiket testvéreim magvakkal, cukorkával és mazsolával dekorálnak. Az én feladatom a kisült mézeskalácsokra cukormázzal karácsonyi motívumokat, keresztneveink kezdőbetűit vagy zodiákus jeleket pingálni, majd a remekművek apró dobozkákba kerülnek. Egy ajándékra sem emlékszem életem során, amely annyi örömet adott volna, mint ezek az apró kis sütemények. Örömteli együtt dolgozni, szívünket-lelkünket adjuk az alkotásba, kibontakoztatjuk kreativitásunkat, ezáltal jó érzésekkel töltekezünk. Nem kisebb az öröm akkor sem, amikor átadjuk a személyre szóló, egyedien dekorált süteményeket, melyeken rokonok, barátok egyaránt meghatódnak. Dicsérve kézügyességünket mindenki félve harap a fenséges külsejű alkotásokba, mondván kár megenni őket, de az ízük sem okoz csalódást, ráadásul egészséges összetevők alkotják.
Arra bátorítom a kedves Olvasókat, hogy merjék elhinni, a karácsony varázsa nem a hivalkodó ajándékokban, a drága ételtől roskadozó ebédlőasztalokban és a vadul villogó fénydekorációban rejlik.
Ne felejtsük, a szeretet hírnöke egy apró istállóban született, pislákoló gyertyafény mellett.
Ha valaki kedvet kapott volna a mézeskalács sütéshez, annak szeretettel ajánlom a jól bevált családi receptet:
Tészta:
20 dkg mézet, 10 dkg cukrot és 5 dkg zsírt egy edényben összemelegítünk. Langyosra hűlve jól összegyúrjuk 25 dkg finom liszttel, 25 dkg teljes kiőrlésű liszttel, 2 tojással, 1 csomag mézeskalács fűszerkeverékkel és egy csipet sóval.
Egy-két órát állni hagyjuk, majd 3-
175 fokon előmelegített sütőben 5-7 perc alatt arany barnára sütjük. Figyeljünk, mert az első adag lassabban sül, nehogy a későbbieket megégessük.
Cukormáz:
20 dkg porcukrot teljesen simára keverünk 1 tojás fehérjével, majd egy csöpp ecetet is adunk hozzá, ez adja a fényét. A masszát zacskóba töltjük, melynek sarkára apró lyukat vágunk. A kihűlt süteményekre mintákat rajzolunk, majd ha megszáradtak, dobozokba tesszük.
Blazsek Anita
